anno.

2011.08.13. 

Babu. 

A legjobb barátom volt éveken keresztül és sosem fogom elfelejteni azt a sok törődést, odaadást és szeretetet amit tőle kaptam. 

A barátságunk maga a volt a csoda. Komolyan mondom nem volt olyan dolog amit ne tudtunk volna megbeszélni. BÁRMIT megbeszélhettünk. Együtt nőttünk fel, együtt éltük át a pubertást és igazából mindent ami a gyerekből tinit csinál. Éjszakákon keresztül Skype-oltunk, telefonáltunk és sosem voltak kínos csendek. 
Szerettem vele lenni, igazi barát  volt számomra. De egy végzetes hiba miatt vége lett és elsodródtunk egymás mellől.
Mai napig egy iskolába járunk, látom a haverjaival, de éppen hogy köszönünk egymásnak. Látom a fájdalmat a szemében amit én okoztam. De állítása szerint miattam lett végre tiniből, felnőtt férfi. 

Olyan dolgokat mondtam el neki, amiket visszagondolva senkinek nem mertem. Mikor elvesztettem a szüzességem, Ő volt az első akinek elmondtam. Minden ami első volt, Ő tudta meg először. 
Mai napig ha történik velem valami igazán jó, először neki akarom elmondani, majd eszembe jut, hogy már nem beszélünk. 

Élesen él az emlékeimben mikor egy nyári reggelen felhívott és mondta, hogy megy a mogyoródi vízi csodába. Mondtam, hogy jól van Édesfiam, menjél... Aztán este csörgött a telefonom. Ő volt az. 

-Figyelj Babu ne legyél ideges. -na itt már az voltam. -De az utolsó csúszás nem úgy sikerült ahogy szerettem volna és rosszul érkeztem a vízbe. 
-Mi történt? -kérdeztem már sírva. 
-Pesten vagyok kórházba, eltörött a vállam, most fognak műteni. 

Én annyira sírtam, mint addig soha. Annyira szerettem, nem tudtam elviselni a gondolatot, hogy valami baj van vele. Vagyis még mindig szeretem, nagyon. De ez már mind mindegy. 

Ő az az ember akit tényleg mindig szeretni fogok. Aki tényleg igazi barátom volt. 

Babu 4ever ♥

Megosztás a facebookon